A bulimia nervosa egy rendkívül összetett evészavar, amely gyakran két láthatatlan, de erőteljes szorongás mentén bontakozik ki: az éhségtől való félelem és az elhízástól való félelem. Ezek a szorongások sokszor észrevétlenek maradnak, az érintett nem is tudja, hogy valójában belső feszültségek hatására cselekszik. Mindez idővel szokássá válhat, ami tovább nehezíti a betegségből való kilábalást.
A rejtett szorongás csapdája – amikor nem is tudjuk, hogy szorongunk
A szorongás nem mindig nyilvánvaló. Sokan, akik bulimiával küzdenek, valójában nem is érzékelik, hogy szoronganak – egyszerűen csak azt tapasztalják, hogy valami nincs rendben és megoldhatatlannak tűnő problémákkal küzdenek. Ha felismernék, hogy a belső feszültség és szorongás áll a háttérben, talán könnyebben megtalálnák a megoldást.
De amíg valaki nincs tudatában ennek a belső feszültségnek, addig más módokon próbálja megoldani a problémát. És ilyen kérdésekre próbál választ találni : Miért nem tudja kordában tartani az evést? Miért nem működik a diéta? Miért érzi, hogy soha nincs kontrollban? Ezek a kérdések vezetik őket arra, hogy más megoldásokat keressenek, amelyek valójában nem a probléma gyökerét kezelik.
Az éhségtől való szorongás – falásrohamok a belső félelmek ellen
Az első szorongás sokszor az éhségtől való félelem. Sok bulimiás személy olyan időszakokon ment keresztül, amikor éheztette magát – legyen szó egy szigorú diétáról, versenyfelkészülésről, vagy egyszerűen arról, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásoknak, de az is lehet, hogy egyetlen egyszer volt annyira éhes, ami annyira rossz emléket hagyott benne, hogy sem szeretné többet ezt megtapasztalni (tudat alatt) Az ilyen helyzetekben a test és az elme túlreagálhat és az éhségérzet elkerülése érdekében túlkompenzálás történik: még akkor is esznek, amikor nincs rá valódi szükségük.
Ez a szorongás sokszor nem tudatos – az érintett személy csak azt érzi, hogy ennie kell, hogy megelőzze az éhség okozta kellemetlen érzést, de nem ismeri fel, hogy valójában egy korábbi tapasztalatból eredő félelem hajtja őt. A falásrohamok kontrollvesztéssel járnak, ami tovább növeli a belső feszültségetés egy ördögi körhöz vezet.
Az elhízástól való szorongás – a kompenzációs kényszer
Miután a túlevés megtörtént, megjelenik a második szorongásforrás, az elhízástól való félelem. Ez a szorongás különösen erős lehet azoknál, akik állandóan figyelik a testsúlyukat vagy és a megjelenésük fontos szerepet játszik az önértékelésükben. Ez a szorongás olyan mértékű lehet, hogy az érintett személy kétségbeesett kompenzációs viselkedéshez nyúl, például hánytatja magát, hashajtókat használ, vagy extrém testmozgásba kezd, hogy megszabaduljon az elfogyasztott kalóriáktól.
A szokás kialakulása – a rejtett nehezítő körülmény
A legnagyobb probléma, hogy a bulimia ördögi köre idővel szokássá alakul. Az ismétlődő túlevések és kompenzációs viselkedések – mint a hánytatás – egy idő után a mindennapi rutin részévé válnak. A hánytatás, ami eleinte talán szélsőséges megoldásnak tűnik, lassan „természetessé” válik az érintett számáraés szinte automatikusan követi a túlevéseket.
Ez a szokás rendkívül nehézséget okoz a bulimia kezelésében, hiszen mire valaki felismeri, hogy a hánytatás nem normális viselkedés, addigra már mélyen gyökeret vert az életében. A szokás rögzülésével a viselkedés automatikusan újra meg újra ismétlődik, ami tovább fokozza a szorongást és a kontrollvesztés érzését. Amikor valaki már nemcsak a szorongásra, hanem a rögzült szokásra is reagál, sokkal nehezebb kilépni ebből az ördögi körből.
A megoldás rejtett kulcsa: a szorongások kezelése
A bulimia fenntartásáért gyakran ez a kettős, gyakran láthatatlan szorongás és a szokássá vált viselkedések felelősek: az éhségérzet elkerülésére irányuló félelem, valamint az elhízástól való félelem. A probléma az, hogy amíg az érintettek nem ismerik fel, hogy szoronganak, addig nem is tudják, hogy valójában nem az evési szokásaik vagy a testsúlyuk az igazi probléma, hanem a mögöttük meghúzódó belső feszültségekés a kialakult rossz szokások is tovább nehezítik a folyamatot.
Hogyan törhető meg az ördögi kör?
A gyógyulás kulcsa abban rejlik, hogy az érintett személyek felismerjék a szorongás és a szokássá vált viselkedés jelenlétét. Az első lépés a tudatosság növelése: megérteni, hogy nem a falásrohamok és a hánytatás jelentik a fő problémát, hanem az az érzelmi és pszichológiai feszültség, amely ezeket a viselkedéseket kiváltja, valamint a szokás, amely az évek során rögzült.
A megfelelő szakértői segítséggel lehet kezelni ezt a bonyolult problémát. A cél az, hogy egészségesebb válaszokat alakítsanak ki a stressz és az éhségérzet kezelésére, valamint újra megtanulják, hogyan viszonyuljanak pozitívan az ételhez és a testükhöz.