Hogyan érvényesülj nőként? Leendő és jelenlegi női vezetők számára

Marshall Goldsmith , Sally Helgesen : Hogyan érvényesüljünk nőként? – Változtassuk meg a sikerünk útjában álló 12 szokást!, Könyvösszefoglaló

A Hogyan érvényesüljünk nőként egy inspiráló és gyakorlati útmutató, amely segít a nőknek felismerni és leküzdeni azokat a berögzült szokásokat, amelyek gátolják szakmai előmenetelüket, hogy magabiztosabban és hatékonyabban építhessék karrierjüket. Különösen hasznos lehet vezetői szerepre törekvő vagy már vezetőként dolgozó nők számára, illetve mindazoknak, akik tudatosabban szeretnék építeni szakmai önérvényesítésüket.

Miért ezt a könyvet választottam?

Nőként vezetőnek lenni különösen nagy kihívás, főleg ha valaki nem szerepet játszva, hanem természetesen és önazonosan szeretne érvényesülni a karrierje során. Ezt az összefoglalót azoknak a hölgyeknek szánom, akik vezetői ambíciókat dédelgetnek, vagy már vezetőként dolgoznak, de érzik, hogy még van hova fejlődniük.

Amikor először elkezdtem olvasni a How Women Rise című könyvet, majdnem az elején letettem. Úgy éreztem, hogy nem tudok azonosulni a mondanivalójával. De jó, hogy nem hagytam abba! Mert ahogy haladtam előre, rájöttem, hogy a saját korlátaimra is rávilágítottés segített megérteni, hogy a siker nem csupán a teljesítményen múlik, hanem azon is, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz és a lehetőségeinkhez.

Míg a férfiakat általában elismerik kezdeményezőkészségükért és határozottságukért, addig a nőket gyakran olyan tulajdonságok miatt méltatják, amelyek inkább támogató szerepkörökhöz kapcsolódnak – például együttműködő és gondoskodó természetükért, nem pedig vezetői kvalitásaikért. Ez a torz elismerési rendszer sok nőt arra késztet, hogy bizonyos viselkedési mintákat alakítson ki annak érdekében, hogy bebizonyítsa rátermettségét. Paradox módon azonban ezek a szokások sokszor inkább gátolják, mintsem elősegítik szakmai előmenetelüket.

A szerzők azt mutatják be, hogy a tudattalanul rögzült viselkedések hogyan formálják a női karrierutakat és hogyan lehet tudatos odafigyeléssel megváltoztatni őket a siker érdekében. 12 pontba szedték ezeket a berögzült viselkeséseket, szokásokat, nézzük hát őket egyesével.

Az első és második szokás

Az első és második szokás eléggé hasonló egymáshoz, így egy pontban mutatom meg: A saját eredmények háttérbe szorítása és azt elvárni másoktól, hogy maguktól észrevegyék a munkádat.Sok nő kiváló munkát végez, mégis nehezen éri el a megérdemelt elismerést. Ennek egyik fő oka, hogy nem beszélnek tudatosan saját eredményeikről, vagy arra számítanak, hogy a környezetük magától észreveszi és értékeli a teljesítményüket. Ez a jelenség számos tényezőből fakad:

A nőket gyakran szerénységre nevelik, míg a férfiaknál természetesebb az önérvényesítés.
Sokan úgy érzik, hogy ha kiemelik saját teljesítményüket, az visszatetszést kelthet.
„A munkám beszéljen helyettem” hozzáállás, amely azonban gyakran a háttérbe szorítja az érintett személyt.

A valóság azonban az, hogy ha nem kommunikáljuk az elért eredményeinket, azokat egyszerűen nem veszik észre. Ráadásul ha valaki folyamatosan úgy érzi, hogy alulértékelik, egy idő után elveszítheti a lelkesedését és akár ki is éghet. Ezen ellen az egyik leghatékonyabb módszer az eredmények tudatos kommunikálása. Ehhez a szerzők javasolják egy 60 másodperces un „liftbeszélgetés” elkészítését, amely segít röviden és magabiztosan bemutatni:

Hogy Miben vagy jó? – Melyek az egyedi készségeid és erősségeid?
Milyen hatást érsz el? – Hogyan járulsz hozzá a szervezet sikeréhez?
És Milyen céljaid vannak? – Hova tartasz a karrieredben?

Ez a rövid és hatásos bemutatkozás bármikor hasznos lehet – például amikor egy kolléga vagy vezető ártatlanul megkérdezi: „Mivel foglalkozol mostanában?” Ha a nők megtanulják felismerni saját értéküket és bátran kommunikálják azt, akkor nagyobb eséllyel kapják meg a megérdemelt figyelmet, lehetőségeket és előléptetéseket. A saját eredményeink felvállalása nem önfényezés, hanem tudatos stratégia a szakmai fejlődés érdekében.

3. szokás: A szakértelem túlértékelése

Sokan hisznek abban, hogy a szakmájuk minden apró részletének tökéletes elsajátítása lesz a siker záloga. Ennek a felfogásnak különböző okai lehetnek, pl:

A nők gyakran érzik, hogy magasabb elvárásoknak kell megfelelniük ahhoz, hogy elfogadják őket szakmailag. Ezért túlzott hangsúlyt fektetnek a tökéletes szakmai tudásra.
Attól tartanak, hogy ha valamit nem tudnak tökéletesen, azzal elveszíthetik a hitelességüket vagy a kollégák tiszteletét.
Sok nő belső késztetést érez arra, hogy minden apró részletet maximálisan átlásson, mielőtt megszólalna vagy cselekedne

Kivó szakembernek lenni hatékony stratégia arra, hogy valaki megtartsa a jelenlegi pozícióját, de ha a cél a továbblépés, akkor ez önmagában nem lesz elegendő. A felsővezetői szinteken már nem az a döntő, hogy valaki mennyire ért a saját szakterületéhez, hanem az, hogy képes-e vezetni és irányítani másokat, akik szakértők az adott területen. Ráadásul a vezetők gyakran nem akarnak megválni egy kulcsfontosságú szakértőtől, ezért inkább nem mozdítják el abból a pozícióból, amelyben annyira hasznosnak bizonyult. Illetve ha valaki minden energiáját a jelenlegi feladatai tökéletesítésére fordítja, gyakran nem marad ideje olyan készségek fejlesztésére, amelyek szükségesek egy magasabb szintű pozíció betöltéséhez. Ilyen például a stratégiai gondolkodás vagy az ügyfélkapcsolatok építése.

4. szokás: Kapcsolatok építése helyett azok tudatos kihasználása is

A nők többsége kiválóan épít és ápol kapcsolatokat – ez egy olyan készség, amelyet sok férfi irigyel. Azonban ez az erősség önmagában nem elegendő a szakmai előrelépéshez, ha a kapcsolataikat nem használják tudatosan a saját és mások fejlődésére. Azok, akik előrejutnak – legyenek nők vagy férfiak –, rendszeresen kérnek segítséget, támogatást, ajánlásokat a kapcsolati hálójukból és ugyanezt vissza is adják. A legerősebb szakmai hálók nemcsak informális barátságokból állnak, hanem tudatos együttműködésből is, ahol a felek segítik egymás előrejutását. Sok nő számára azonban ez a gondolat kényelmetlen lehet, mert úgy érzi, hogy “egyedül kell boldogulni” és a segítségkérés a gyengeség jelének tűnhet vagy épp attól tartanak, hogy érdekből épített kapcsolatokat használnak, vagy kihasználják a másik felet. Pedig ez a „vagy-vagy” gondolkodás csapdája – vagyis az a téves elképzelés, hogy a kapcsolatok vagy tisztán barátiak lehetnek, vagy pusztán érdekvezéreltek.

Mi lehet a megoldás? :

Kezdj kisebb dolgokkal és kérj segítséget olyan emberektől, akikkel már jó kapcsolatban vagy.
Tekints a kapcsolatokra úgy, mint hosszú távú befektetésekre, amelyek kölcsönösen előnyösek lehetnek.

5. szokás: Szövetségesek bevonásának elmulasztása már a kezdetektől

Amikor egy nő új munkakörbe lép, gyakran szembesül az úgynevezett “imposztor-szindrómával” – azzal a belső kétellyel, hogy valóban alkalmas-e a pozíciójára. Gyakran úgy érzi, hogy először bizonyítania kell, hogy megérdemelje a támogatást vagy attól tart, hogy ha nem teljesen felkészült, akkor mások nem veszik komolyan. Ez a bizonytalanság sokszor ahhoz vezet, hogy inkább visszahúzódik és az első időszakot szorongással teli önálló tanulásra, kutatásra fordítja, ahelyett, hogy tudatosan építené a szakmai kapcsolatait. Ez azonban hibás stratégia.

A nők gyorsabban tanulnak, több támogatást kapnak és könnyebben boldogulnak, ha már az első naptól kezdve aktívan keresik a szövetségeseket – nemcsak a feletteseik, hanem a kollégáik és akár a beosztottjaik körében is. Minél sokrétűbb egy nő kapcsolati hálója, annál erősebb háttértámogatásra számíthat és annál hatékonyabban tud boldogulni az új szerepében. Megoldások, melyek segítenek

Azonosítsd, kik segíthetnek a céljaid elérésében és kezdd el velük az együttműködést már az elején.
Tarts rendszeres kapcsolatot azokkal, akik támogathatnak.
Kérdezd meg másoktól, hogyan működtek együtt korábbi szövetségeseikkel és tanulj az ő tapasztalataikból.

A siker nem egyedül elérendő cél – hanem egy közösen épített út, amelyet a megfelelő kapcsolatok jelentősen megkönnyíthetnek.

6. szokás: A munka előtérbe helyezése a karrier helyett

A nők hajlamosak túlzottan fókuszálni az aktuális feladataikra és csapatuk gondozására, miközben elhanyagolják a hosszú távú karrierstratégiájukat. Ennek oka lehet az is, hogy úgy érzik, hogy kötelességük mindent megtenni a csapatuk és a jelenlegi pozíciójuk érdekében és ez gyakran háttérbe szorítja a saját ambíciókat. De az is előfordulhat, hogy nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy rövid távon bizonyítsanak, mint arra, hogy hosszú távon stratégiát építsenek.

Újra előkerül a könyv egyik visszatérő témája: a “vagy-vagy” gondolkodás csapdája. Nem kell választani a között, hogy valaki nagyszerű munkatárs vagy sikeres karrierépítő legyen – a kettő együtt is lehetséges, ha tudatosan kezeljük a prioritásainkat. Ez a szokás kicsit hasonlít a Szakértelem túlzott előtérbehelyezése szokáshoz, így érdemes hasonlóan eljárnod. De a legfontosabb: Határozd meg, milyen lépéseket kell tenned ahhoz, hogy elérd a hosszú távú céljaidat.

7. szokás: A maximalizmus csapdája

A társadalmi elvárások gyakran már gyerekkorban eltérő szerepeket osztanak a nemekre. A lányokat sokszor a precizitásért és a gondoskodásért dicsérik, míg a fiúkat a bátorságukért, versenyszellemükért és győzelmeikért. Ez a különbség felnőttkorban is tovább él és sok nő számára a tökéletességre való törekvés a legnagyobb akadállyá válik a szakmai fejlődésük során. A maximalizmus ára azonban magas: állandó stressz, merevség, túlzott kontroll mások felett és ítélkező hozzáállás. Azért is veszélyes, mert óvatosságra és kockázatkerülésre késztet, márpedig a felsővezetői szinten éppen azokat jutalmazzák, akik képesek határozott döntéseket hozni és vállalni a rizikót. A következők segíthetnek:

Elfogadni a ” elég jó” elvet: Nem minden helyzet igényel tökéletes megoldást.
Hangsúlyt fektetni a fejlődésre: A hibákat lehetőségként kezelni.
Delegálás gyakorlása
A vezetővé válás nem arról szól, hogy minden részletet egyedül tökéletesen kivitelezünk, hanem arról, hogy tudatosan kezeljük az energiánkat és a legfontosabb feladatokra koncentráljunk.

8, A megfelelési kényszer csapdája

Ez a fejezet azoknak a nőknek szól, akik állandóan mások elvárásaihoz igazodnak, megpróbálják összehangolni a különböző igényeket és kerülik a konfliktusokat annak reményében, hogy így mindenki elégedett lesz. Ez a viselkedés azonban ronthatja a döntéshozatali képességet és sebezhetővé teheti őket azokkal szemben, akik bűntudatkeltéssel manipulálnak. Ez a szokás is mélyen a társadalmi elvárásokban gyökerezik. A lányokat gyakran arra nevelik, hogy kedvesek, együttműködőek és engedékenyek legyenek, míg a fiúknál a határozottságot és az önállóságot értékelik. Ráadásul sok nő bűntudatot érez, ha nemet mond, vagy úgy érzi, hogy csalódást okoz másoknak. Mindezt tovább súlyosbítja az a modern elvárás, miszerint a nőknek mindent egyszerre kellene tökéletesen csinálniuk: sikeres karriert építeni, gondoskodó anyának lenni és minden környezetükben élő ember igényeit figyelembe venni. Pedig ha mindenre igent mondasz, kevesebb időd jut a saját prioritásaidra, csökken az önbizalmad és a kiégés veszélye is fenyeget.

A szerzők arra biztatják az olvasókat, hogy ne mások elégedettségét tartsák szem előtt, hanem a saját prioritásaikat. A vezetői szerep nem arról szól, hogy mindenkihez igazodjunk, hanem arról, hogy tisztában legyünk az értékeinkkelés képesek legyünk kiállni azok mellett – még akkor is, ha ez néha másoknak nem tetszik.

tanulj meg

Nemet mondani és ezt megfelelően kommunikálni.
Fókuszálni a saját céljaidra és ezek mentén dönteni.
Tudatosítani, hogy a saját igényeid is ugyanolyan fontosak, mint másoké.

9. szokás: Önmagunk kicsinyítése

Sok nő észrevétlenül csökkenti a saját jelenlétét és hatását pusztán azzal, ahogyan viselkedik a munkahelyi környezetben. Ez olyan apró, automatikus gesztusokban nyilvánulhat meg, mint például hátrébb lépni egy tárgyaláson, hogy másoknak több helyet adjunk, vagy összehúzni magunkat egy beszélgetésben, miközben a férfiak természetesen elvárják, hogy a többiek alkalmazkodjanak hozzájuk. Ez az önkéntelen háttérbe vonulás nemcsak fizikai térfoglalásban, hanem a beszédstílusban is megjelenik. A nők gyakran “mi”-t mondanak “én” helyett, ami bár csapatszellemnek tűnhet, mégis eltünteti az egyéni hozzájárulásukat. Gyakori az is, hogy finomító kifejezéseket használnak, például:

„Csak egy gondolat…” – mintha ezzel csökkentenék a mondandójuk súlyát.
„Úgy érzem, hogy…” a határozott „Azt gondolom…” helyett, ami kevésbé sugároz magabiztosságot.
Hosszas magyarázatokkal indokolják, hogy miért szólalnak meg egyáltalán, míg a férfiak egyszerűen kimondják, amit akarnak.

A multitasking (többfelé figyelés) is hozzájárulhat a jelenlét csökkenéséhez. Ha valaki egy megbeszélés alatt egyszerre próbál e-maileket olvasni, jegyzetelni és más feladatokat elvégezni, az szétszórt figyelemhez vezet, ami miatt kevesebb hatása és tekintélye lesz a teremben. Ezek nem jellembeli hibák, hanem berögzült szokások, amelyek tudattalanul akadályozhatják a nőket abban, hogy vezetőként is elismertséget szerezzenek. Ha valaki előre akar lépni, akkor tudatosan figyelnie kell arra, hogy ne kicsinyítse önmagát – sem térben, sem nyelvhasználatban, sem jelenlétében.

10. szokás: „Túl sok”

Sok nő karrierje során előbb-utóbb szembesül azzal a kritikával, hogy túl érzelmes, túl intenzív vagy „túl sok”. A szerzők szerint az érzelmek kifejezése munkahelyi aknamező lehet a nők számára, hiszen az üzleti környezet a férfiak preferenciái és normái szerint alakult ki.

A fejezet három kulcsterületre fókuszál:

Nem az érzések megélése a probléma, hanem az, ahogyan a nők kommunikálják őket. Fontos, hogy ne elnyomják, hanem tudatosan szabályozzák az érzelmi reakcióikat annak érdekében, hogy hatásosabban érvényesüljenek.
Egy jól strukturált, rövid üzenet sokkal hatékonyabb, mint egy érzelmileg túlfűtött vagy hosszan körülírt mondandó. A cél az, hogy a legfontosabb mondanivalónkat hatásosan és egyértelműen adjuk át.
Bár az autentikusság fontos, egyes munkahelyi kultúrákban túlzott személyes infók ronthatják egy nő szakmai megítélését. Érdemes tudatosan mérlegelni, hogy egy adott helyzetben adott mennyiségű személyes információ valóban építi-e a szakmai hitelességet, vagy inkább aláássa azt.

Egy vezető nem attól hiteles, hogy teljesen érzelemmentes, hanem attól, hogy képes megfelelően szabályozni és irányítani az érzelmi energiáját – így nem lesz „túl sok”, hanem épp annyi, amennyi hatásos és hiteles.

11. szokás: A túlzott rágódás

Ez a szokás azt jelenti, hogy az ember állandóan újra és újra átrágja a múltbeli eseményeket, hibákat vagy problémákat, anélkül, hogy előrehaladna vagy megoldást találna. Ez a gondolati spirál elhomályosíthatja a hangulatot, fokozhatja a szorongástés alááshatja a magabiztosságot, amely elengedhetetlen a bátor döntések meghozatalához. A férfiakkal szemben a nők befelé fordulnak, aprólékosan elemzik saját hibáikat, vagy mások viselkedését boncolgatják – talán azért, mert a kapcsolatokra nagyobb hangsúlyt helyeznek és érzékenyebbek a társas dinamika változásaira.

Pedig a rágódás nem segít a valódi problémák megoldásában, sőt, érzelmileg megterhelő és akadályozza a továbblépést. Egy hatékony módszer lehet, ha valaki megszakítja ezt a gondolati spirált – akár egy külső behatás (aki lehet egy barát vagy kolléga), akár egy belső, tudatosan alkalmazott technika segítségével. Néha érdemes tudatosan váltani: egy határozott belső önbeszéddel le lehet zárni a felesleges önmarcangolást. “Lépj túl rajta és haladj tovább!” – néha ennyi is elég ahhoz, hogy az energiánkat végre ne a múlton rágódásra, hanem a jövő építésére fordítsuk.

12. szokás: A széles fókusz csapdája

A neurológiai kutatások szerint a férfiak jellemzően fókuszáltabban, célirányosan közelítik meg a problémákat. Ezzel szemben a nők sokkal szélesebb spektrumon érzékelik a környezetüket: figyelmük egyszerre számos részletet befogad mint egy 360 fokos „radar”. A széles látókör árnyoldala , hogy a nők hajlamosak belemerülni olyan részletekbe, amelyek nem feltétlenül számítanak a nagyobb cél szempontjából. A megoldás nem az, hogy a nők elnyomják ezt a természetes képességüket, hanem hogy tudatosan fegyelmezzék a figyelmüket. Az alábbi stratégiákat javasolják:

Figyeld meg, hogy mi vonja el a figyelmedet!
Tartsd szem előtt a valódi célodat!
Ne hagyd, hogy a figyelemelterelő tényezők uralják a gondolkodásodat!

A fenti 12 szokás elhagyása nem egyik napról a másikra történik – idő és kitartás kell hozzá. Mindenki útja tele van megbotlásokkal, elbizonytalanodással és néha azzal az érzéssel, hogy elvesztette a fonalat. Ha viszont elkezded önmagad hibáztatni vagy másokat okolni, amiért nem támogattak úgy, ahogyan vártad, az felesleges stresszt és belső akadályokat teremt a fejlődésedben. A változás nem tökéletességet, hanem elkötelezettséget kíván. Ha türelmes vagy önmagaddal, következetesen haladsz előreés közben nem félsz segítséget kérni, akkor nemcsak a karrieredben, hanem az egész életedben erősebbé és magabiztosabbá válhatsz.