könyvösszefoglaló
Az eredeti mű szerzője: Loretta Graziano Breuning
Mindenki boldog akar lenni. De mit is jelent valójában „boldognak lenni”? És hogyan néz ki a boldogság az agyunkban? Mennyire játszanak kulcsszerepet a boldogsághormonok abban, hogy milyen boldogok vagyunk?
Agyunk egy ősi része, a limbikus rendszer felelős a boldogság érzetünkért. Ez a rendszer ma is ugyanúgy működik, mint régen: a túlélési esélyeinket növelő bármely dolog során boldogsághormont szabadít fel, míg a túlélést veszélyeztető dolgok során stresszhormont.
Bár a limbikus rendszert örököltük őseinktől, agyunk nem tudja automatikusan, mikor kell boldogsághormont kibocsátania. A tapasztalataink és az általuk kialakított idegpályák határozzák meg, hogy mi tesz minket boldoggá és mi nem.
Az idegpályák főleg kisgyermekkorban alakulnak ki: minden kellemes élmény egy idegi kapcsolatot épít vagy erősít.
Például, ha gyermekként megharapott egy kutya és ez traumatikus élmény volt, akkor ez egy kutyákhoz kapcsolódó idegpályát alakít ki. Így a jövőben, amikor kutyát látunk, a limbikus rendszerünk ellenőrzi az idegpályáinkat, hogy megtudja, mit gondolunk a kutyákról. Ha az idegpálya azt üzeni, hogy “Veszély! Trauma! Utáljuk a kutyákat!”, a limbikus rendszer a kellemetlen anyagokat, pl stresszhormont aktivál. Ez a működés nagyon hasznos célt szolgál: emlékeztet a veszélyre és óv minket a potenciális sérülésektől.
A limbikus rendszer “döntései” néha zavaróak lehetnek. Nem mindig világos, hogy miért tesz minket egy dolog boldoggá, míg egy másik pedig nem. A limbikus rendszer megértéséhez először meg kell ismernünk a különböző örömteli anyagok vagy másnéven boldogsághormnok működését. Ezek az anyagok a dopamin, az endorfin, az oxitocin és a szerotonin.
Dopamin:
A boldogságért és a motivációért felelős. Amikor elérünk egy célt, vagy megtalálunk valamit, amit kerestünk, dopamin árad szét a szervezetünkben és ez jó érzést okoz. Ez a jó érzés arra ösztönöz minket, hogy ismételjük meg a cselekvést, ami a dopaminlöketet okozta.
Ez a mechanizmus ősidők óta segít az embereknek a túlélésben. Az ősembernek élelemre volt szüksége ahhoz, hogy fennmaradjon. A dopamin arra ösztönözte, hogy keresse meg a táplálékot és amikor megtalálta, boldogságot és elégedettséget érzett. Ez a boldogságérzet arra ösztönözte, hogy legközelebb is ugyanezt tegye. Mindez azonban az ősidőkben működött nagyon jól és motivált. A szükség világában. A bőség világában azonban borzasztóan veszélyes hatása van: függőséget okoz. Minden függőség az alkoholtól az értelmetlen vásárlástól a facebook like-ok gyűjtéséig úgy működik, hogy egyszer megteszi az ember, dopamin szabadul fel, az agy ráharap és újra és újra akarja.
A dopamin a traumatikus vagy bántalmazó kapcsolatokban is sötét szerepet játszhat. Az irányító és bántalmazó partnerek gyakran elérik, hogy áldozatuk úgy érezze, a szeretetükért meg kell küzdeniük, ki kell érdemelniük. A kedvesség és a szeretet morzsáiért folyó küzdelem jutalomkereső viselkedést vált ki az agyban. Ez a vágy a dopamin által vezérelt, felülírva az önkontrollt és az önérzetet.
Ennek eredményeképpen az áldozat hajlamos lehet engedni a bántalmazó fél követeléseinek és részt venni egészségtelen vagy káros viselkedésekben. A dopamin hullámzása elhomályosítja a józan ítélőképességet és a bántalmazó helyzetet is jutalomként tüntetheti fel. Az önismeret, az önkontroll és a tudatos döntéshozatal kulcsfontosságú a dopamin csapdájának elkerülésében. Felismerve a bántalmazó viselkedés jeleit és megtanulva ellenállni a dopamin hamis ígéreteinek, az áldozat kiléphet a mérgező kapcsolatból és egészségesebb jövőt építhet magának.
Endorfin:
Az endorfin gyakorlatilag egy általunk termelt narkotikum, amely a fizikai fájdalmat eufória érzéssel fedi el. Endorfin termelődik félelemérzet esetén, hogy a túlélés érdekében növelje a fájdalomküszöbünket és csökkentse a félelmet, illetve a fizikai teljesítés egy határát átlépve is endorfin szabadul fel. Őseink több tíz kilométereket is képesek voltak fájdalom nélkül végig menni/kocogni a vadászat során és egy kellemetlen vadászati élmény után másnap ugyanolyan boldogan mentek el vadászni. Gondolj csak a hosszútávfutókra, akik rengeteg endorfint termelnek a fárasztó edzéseik során és ez teszi lehetővé számukra, hogy élvezzék a futást. Az endorfin alapvetően boldogságérzetet kelt, erősíti az immunrendszerünket, csökkenti a stresszt és lassítja az öregedési folyamatokat.
Az emberek nagy részének általában tartósan alacsony az endorfinszintje, ami levertség vagy depresszió formájában jelentkezik. Amivel növelni lehet: sporttal, napsütéssel és amit már te is biztos hallottál: nevetéssel.
A dopamin és az endorfin a jutalomkereső és energiahormonok, amelyek túlélésre ösztönöznek az oxitocin és a szerotonin – arra ösztönöz, hogy keressük a kapcsolatot másokkal. Ha nem alkalmazkodtunk volna a törzsi élethez, nem működtünk együtt egymással, régen kihaltunk volna, mert nem vagyunk erősebbek, mint azok az állatok, amelyeket megettünk vagy épp ránk vadásztak. Ezért az evolúció adott nekünk két olyan boldogsághormont, ami a társas együttműködést jutalmazza boldogsággal.
Oxitocin
Az egyik az Oxitocin, amely a barátságot, a szerelmet és a mély bizalmat jelképezi. Oxitocin termelődik a legjobb barátaink vagy megbízható kollégáink társaságában. Az oxitocin olyan, mint egy társadalmi iránytű, amely segít nekünk abban, hogy eldöntsük, mikor nyíljunk meg bizalommal és mikor lépjünk vissza a biztonságos zónánkba.
Míg a dopamin gyors kielégülést nyújt, addig az oxitocin hosszú távon hat. Felszabadulhat testi érintkezés révén is, például öleléskor, kézfogáskor, vagy akár egy egyszerű pacsi adásakor a sportolók között. Természetesen a szex is felszabadítja ezt az anyagot és az anya sem foglalkozna olyan odaadóan a gyermekével oxitocin nélkül. Sőt, ha valaki szerződést köt és nem fog kezet a másikkal, az furcsa és bizalmatlan érzést kelt.
Szerotonin
A másik a szerotonin, ami a büszkeség érzését kelti bennünk, amikor mások kedvelnek vagy elismernek minket. Gondolj csak arra, amikor egy végzős diák átveszi a diplomáját a diplomaosztón, mennyire eltölti őt a büszkeség, de ugyanezt tapasztalják azok a szülők is a nézőtéren ülve ,hiszen ők is büszkék arra, hogy segíthettek eljutni ide a gyereküket.
Ez az érzés kétirányú: egy jó vezetőt az elismerés táplál, amit a beosztottai vagy a csapattársai nyújtanak neki. Ez pedig inspirálja őt arra, hogy még jobb vezető legyen, még többet tegyen értük. Ugyanakkor azok, akiket egy jó vezető irányít és elvárásokat támaszt velük szemben, ugyancsak hasonló büszkeséget éreznek, ha sikerül teljesíteniük az elvárásokat és elismerést kapnak érte az adott vezetőtől. A szerotonin arra ösztönöz minket, hogy kiépítsük és fenntartsuk a helyünket a társadalmi ranglétrában. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy uralkodni akarunk másokon, de mindannyian vágyunk arra, hogy érezzük a tiszteletet és érvényesítsük az akaratunkat. Amikor sikerül elérnünk ezeket a célokat, a szerotonin boldogág érzettel jutalmaz. Mivel a modern társadalom értékei hangsúlyozzák a méltányosságot és a kedvességet, így nem valljuk be szívesen, hogy jól esik mások felett uralkodni. Azonban az agyunk evolúciós öröksége még mindig hatással van ránk. Az állatvilágban a domináns egyedek könnyebben jutnak élelemhez és párhoz, így az ősi emberek számára is fontos volt a rangsorban elfoglalt helyük.
A “legerősebbek túlélése” elve, amit Darwin is hangsúlyozott, az emberiség korai történetében kulcsfontosságú volt. Azok, akik hozzáfértek a szükséges erőforrásokhoz, nagyobb eséllyel maradtak életben és adták tovább génjeiket.
Fontos megjegyezni, hogy a dominanciára való törekvés nem feltétlenül negatív dolog. A vezetői képességek, a határozottság és az önbizalom értékes tulajdonságok, amelyek a társadalom javára válhatnak. Azonban fontos, hogy a dominanciát ne mások elnyomására, hanem a közös célok elérése érdekében használjuk.
Kortizol
Bár a boldogsághormonok adják a jóérzést, mégis ezek negatív testvére, a kortizol, ugyanolyan fontos szerepet játszik, még ha nem is élvezzük az ezzel együtt járó rossz érzéseket.
Amikor valami kimozdít a nyugalmi helyzetből, az agyunk felszabadítja a kortizolt, hogy segítsen megbirkózni a helyzettel. Ez a hormon segít az agynak reagálni a stresszre, például a veszélyhelyzetekben vagy akkor, amikor sok feladatot kell elvégeznünk rövid idő alatt. A szervezetünk kortizolt bocsát ki, hogy fokozza az éberséget és az energiát, mert az őskorban így tudtunk elmenekülni vagy harcolni. Fontos megjegyezni, hogy a sokáig elhúzódó tartósan magas kortizol szint károsítja az egészséget, így ennek kezelése kulcsfontosságú.
Agyunk mint útvesztő: Hogyan alakulnak ki a szokások és hogyan változtathatjuk meg őket?
Gondolkoztál már azon, hogy vajon a dolgok, amik jó érzést keltenek benned, valóban boldoggá is tesznek? Agyunk egy bonyolult útvesztő, tele idegi áramkörökkel, amik gondolatainkat, érzéseinket és viselkedésünket irányítják. Ezek az áramkörök nem véletlenszerűen alakulnak ki, hanem tapasztalataink hatására. Amikor valamit újból és újból csinálunk, az agyunkban megerősödnek az idegi kapcsolatok. Ez a mielinizáció folyamata, ami során egy szigetelő anyag burkolja be az idegsejteket, gyorsabbá és hatékonyabbá téve a jelátvitelt. Amikor valami jó érzést vált ki benned, az agyad igyekszik megismételni a helyzetet, hogy újra átélhesse ezt a kellemes érzést. Viszont az első alkalommal, amikor kipróbálunk valami újat, az élmény nagyon intenzív. De agyunk később is ezt azt intezivitást várja az adott élménytől, ami csalódáshoz vezethet, ha nem teljesülnek.
Ami korábban boldoggá tett, az idővel lapossá és unalmassá válhat. Ez a megszokás folyamata. Bár gondolhatnánk, hogy az agyunk észreveszi ezt és változtat, sajnos a limbikus rendszerünk nem igazán képes önállóan gondolkodni. Ezért minden alkalommal ugyanazokat a dolgokat fogja előtérbe helyezni, hacsak nem lépünk közbe, hogy valami más irányba terelje.
Hogyan lehet ezt a folyamatot kezelni? Nos, az első lépés- a tudatosság, az egyén tudatában van a saját gondolatainak, érzéseinek, cselekedeteinek és a körülötte lévő környezetnek é sez segít abban, hogy tudatos döntéseket hozzon és hatékonyan kezelje az élet kihívásait.
Most, hogy már tudod, hogyan működik az agyad, megtanulhatsz ellenállni ezeknek a káros mintáknak. Ehhez pedig meg kell törnöd a rutint! Például, ha az agyad folyamatosan azt sugallja, hogy az alkohol oldja meg a problémáidat és boldoggá tesz, el kell ismerned, hogy ez nem igaz. Bár először lehet, hogy felpörget, de nem hoz valódi boldogságot, hosszútávon pedig rendkívül káros. Tehát, próbálj ki valami újat, amely ugyanúgy jó érzéssel tölt el, például menj el sétálni, vagy hívj fel egy barátot. Csak úgy tudod átképezni az agyadat, ha új, pozitív szokásokat alakítasz ki.
Ha el akarod kerülni, hogy olyan tevékenységek áldozatává válj, amelyek csak rövid távú örömöt hoznak, próbálj olyan kapcsolatokra összpontosítani, amelyek mélyebbek és jelentősebbek. Például, próbálj több időt tölteni a családoddal, vagy segíts valamiben egy barátodnak. Bár ezek az tevékenységek elsőre talán nem tűnnek olyan szórakoztatónak, mint a tévénézés pizsamában, ha kitartasz melettük , új idegi pályákat hozhatsz létre.
Ha tudatosan új tevékenységeket építünk be a napjainkba, új idegi áramköröket hozhatunk létre. A változás nem könnyű, de lehetséges. Agyunk képes az átalakulásraés mi magunk is befolyásolhatjuk a folyamatot. Tudatos döntésekkel és kitartással új utakat építhetünk ki az agyunkbanés boldogabb, teljesebb életet élhetünk.
Egy szokás kialakulásához mindössze 21 napra van szükség, egy új idegpálya újrakábelezéséhez pedig 45 napra! Ez tehát nem is olyan hosszú idő! Ha kitartasz 45 napig, áthuzalozhatod az agyad, hogy boldogságot nyerj valami egészségesebb és értelmesebb dologból! Ezáltal hosszabb ideig boldogabb lehetsz! Szóval, miért ne kezdenél el most? Merülj el és fedezd fel, mi tesz még boldoggá! Ha 45 napig sikerül megtartania az új szokását, akkor a saját belsőddé válikés természetes lesz.
A boldogság kulcsa: Döntsd el te, mi tesz boldoggá!
Bármennyire is lenyűgöző az idegrendszerünk, néha hátrányt is jelenthet. A folyamatos aggódás a fenyegetésektől és a problémáktól megakadályozhat bennünket abban, hogy észrevegyük és élvezzük az élet apró örömeit. De van remény! Változtathatunk ezen!
Az élet tele van választásokkal. Döntünk arról, hogy mit adunk fel azért, hogy mit nyerjünk. Agyunk ösztönösen keresi a túlélési esélyeket, de ezek a lehetőségek kockázattal is járnakés nem mindig vezetnek sikerhez. Azonban a döntéshozatal elkerülhetetlen, így érdemes megtanulni kezelni a kockázatot. Ne rágódj a múlton! Ne keseregj azon, hogy mit rontottál el, vagy mit mulasztottál el. Ez csak negatív érzelmeket kelt. A boldogság kulcsa a saját kezedben van. Ne engedd, hogy mások döntsenek helyetted! Vannak, akiknek kényelmesebb, ha átengedik másoknak az irányítást. Így nem kell felelősséget vállalniuk a kudarcokért és mindig van bűnbakjuk.
De ha te hozod meg a saját döntéseidet és vállalod is a felelőséget értük, akkor az abból származó sikerélményeket és boldogságérzést is magadénak tulajdonítod, nem a véletlennek vagy a szerencsének vagy épp másoknak.
VÉGSŐ ÖSSZEFOGLALÓ
A boldogság nem olyan önkényes, mint gondolnánk. Ha egyszerűen csak többet tudunk meg a boldogság tudományáról és arról a négy kulcsfontosságú vegyi anyagról, amelyek elősegítik a boldogságot az agyunkban, megtanulhatjuk visszaszerezni az irányítást az érzelmeink felett. Ha megértjük a boldogság kémiai anyagainak és az idegpályáink közötti kapcsolatot, kibogozhatjuk azokat a motivációkat, amelyek a harc-vagy-menekülés reakciónkat, a társas kapcsolatainkat és a mérgező örömök hajszolását vezérlik. És ha ezt az új információt a gyakorlatba ültetjük, szó szerint átképezhetjük az agyunkat, hogy egészsége
A többi összefoglalót ezen a linken éred el