A kiégés mindennapjainkban egyre gyakrabban hallott fogalom. A stresszes életmód, a munkahelyi nyomás és az emocionális terhelések mind hozzájárulnak a kiégés kialakulásához. Ha Te is úgy érzed, hogy kimerült vagy és nehézségeid vannak az érzelmi és fizikai kimerültséggel, akkor jó hírem van : Hatékony módszerek vannak a kiégés kezelésére és megelőzésére és ebben a cikkben megmutatom, hogyan előzheted meg a kiégést és hogyan nyerheted vissza energiádat, ha már érintett vagy
Paradoxon, de igaz: a kiégés nem a motiváció hiányával kezdődik, hanem épp ellenkezőleg: azzal a lelkesedéssel, hogy valaki túl sokat tesz a céljaiért. A kezdeti lelkesedés egy hatalmas energiát adó lendület, amely azonban könnyen kimerültségbe csaphat át, ha nem figyelünk az egyensúlyra.
A túlzott energia-befektetés csapdája
Az intenzív lelkesedés gyakran azzal jár, hogy valaki szinte minden idejét és energiáját egy adott célra fordítja. Ez a kezdeti lendület inspiráló és produktív lehet, de hosszú távon nem fenntartható. Ha a pihenést, a szabadidőt vagy az alvást alábecsüljük, a test és az elme egyaránt kimerül. A pihenés hiánya idővel nemcsak fizikai fáradtságot, hanem mentális túlterheltséget is eredményez.
Határok hiánya és a maximalizmus veszélye
Azok, akik szenvedélyesen végzik a munkájukat, gyakran átlépik saját fizikai és mentális határaikat. A maximalizmus hajtja őket: mindent tökéletesen akarnak elvégezni és nem hajlandók megállni. Ez a hozzáállás az elején sikerekhez vezethet, de ha nem tartanak szüneteket, a túlterheltség előbb-utóbb megbosszulja magát.
A külső elvárások súlya
Egy másik jelentős tényező a környezet elvárásainak való megfelelési kényszer. Lelkes emberek gyakran hajlamosak mások elvárásait is magukévá tenni, ami további nyomást gyakorol rájuk. Ez a stressz idővel felhalmozódik és a kiégés egyik legfőbb mozgatórugójává válik.
Az egyensúlyhiány és az egyoldalú fókusz
Ha valaki túlságosan egy területre, például a munkájára koncentrál, az életének más aspektusai háttérbe szorulnak. A kapcsolatok, a személyes fejlődés vagy a szórakozás hiánya előbb-utóbb érezteti hatását és az egyensúlyvesztés kiégéshez vezethet.
A siker paradoxona
A sikerorientált emberek gyakran figyelmen kívül hagyják a stressz jeleit. Az állandó teljesítménykényszer egy ördögi kört hozhat létre: minél jobban hajszolják a sikert, annál inkább kiégnek, ez pedig csökkenti az elégedettségüket és még inkább a siker felé hajszolja őket.
A kiégés fázisai, tünetei
A kiégés megelőzése érdekében első lépésként fel kell ismernünk, hogy a túlzott lelkesedés, bármennyire pozitívnak tűnik, magában hordozhatja a kimerülés veszélyét. Az egyensúly tudatos fenntartása elengedhetetlen, de ahhoz, hogy valóban hatékonyan tudjunk védekezni a kiégés ellen, fontos megérteni, hogyan és miért alakul ki.
Ez különösen azért lényeges, mert a kiégés kezdeti szakaszában – amikor tele vagyunk energiával és motivációval – szinte senki nem gondol arra, hogy probléma lehet. Ebben a fázisban minden úgy tűnik, hogy jól haladunk, így természetes, hogy senki nem fordul szakemberhez. A figyelmeztető jelek általában csak a későbbi, nehezebb szakaszokban válnak nyilvánvalóvá, amikor a kimerültség, a stressz és a motivációvesztés már kézzelfoghatóvá válik.
Ahhoz, hogy megelőzzük a kiégést vagy időben felismerjük a problémát, érdemes megérteni annak előzményeit és szakaszait. A kiégés nem egyik napról a másikra történik, hanem egy fokozatos folyamat eredménye, amelynek minden fázisa fontos tanulságokat hordoz.
Nézzük meg tehát, hogyan bontakozik ki ez a folyamatés milyen jelekre érdemes odafigyelnünk, hogy időben beavatkozhassunk, íme a kiégés fázisai:
1. fázis
Az energia és az optimizmus jellemzi, hasonlóan egy házasság mézesheteinek időszakához. Új munka vagy feladat esetén elégedettség tapasztalható, ami produktivitáshoz és kreativitás kibontakozásához vezethet. Ebben a szakaszban az egyén szenvedélyesen és energikusan dolgozik, sokszor túlvállalja magát és háttérbe szorítja a saját szükségleteit, például a pihenést és az önmagára fordított időtt.
2. fázis
A mézeshetek fázisa fokozatosan eltűnik és megjelenik a stressz. Nem minden pillanat lesz stresszes, de egyre gyakrabban kerül előtérbe. Fizikai és mentális jelekre érdemes figyelni, például a fókuszálás nehézsége, a produktivitás csökkenése és a fáradtság.
3. fázis
A stressz állandóvá válik. Ebben az állapotban az emberek apátiát érezhetnek, nem fejezik be időben a munkát, késnek vagy halogatják a feladatokat. Szociálisan visszahúzódhatnak, dühösek lehetnek és ezek az érzések otthonra is átterjedhetnek, befolyásolva a baráti és családi kapcsolatokat. A kiégés ebből a fázisból még visszafordítható.
4. fázis
Ez az a pont, amikor az ember eléri a határait és már nem képes normálisan működni, dolgozni. A munkával kapcsolatos problémák eluralkodnak, gyakran kíséri önbizalomhiány és érzelmi kiüresedés. Intenzív fizikai tünetek jelentkezhetnek, mint például krónikus fejfájás, gyomorproblémák. A barátok és családtagok is észreveszik a viselkedésbeli változásokat.
5. fázis
Ezen a ponton még az ágyból is nehéz kikelni és a legegyszerűbb hétköznapi tevékenységek elvégzése is megerőltető. Itt muszáj szakember segítségét kérni és még így sem biztos, hogy a kiégés előtti állapotba visszahozható az egyén. Az 5. fázisba jutottak 20%-a a rehabilitáció után még teljes életet tud élni. 60% tud majd dolgozni is, csak épp máshol vagy máshogy. 20% pedig soha többet nem lesz képes olyan érdemi munkát végezni, amit szeretne vagy alapból tudna.
Miután megértettük a kiégés fázisait, érdemes közelebbről megvizsgálni azokat a konkrét tüneteket, amelyek figyelmeztethetnek minket arra, hogy a kiégés veszélye már jelen van az életünkben. Általában a 3. – 4. fázisban ezek a tünetek érezhetőek:
• Érzelmi kimerültség
o “nincs több erőm…”, „mit is csinálok én valójában?”, „üresnek érzem magam…”
o időszakos kimerültség, majd állandó kimerültség
o krónikus kimerültség: alvászavar, fáradtság, fejfájás, testi tünetek
• Deperszonalizáció
o cinikus, elszemélytelenedett viszonyulás a környezet felé, csökkenő elkötelezettség a kollégák, az ügyfelek és úgy általában az emberek iránt is
o feledékenység, koncentrációs nehézség
o közöny, fásultság, depresszió, energiátlanság, cinizmus, unalom, védekezés
o a munka öröme elvész, az értéke megkérdőjeleződik
•Csökkenő teljesítőképesség
o csökkenő erőfeszítés, minőségromlás
o reménytelenség, szenvedés, averzió
o bűntudat, valódi veszteségek
o negatív attitűd a család, a munkatársak és a hivatás iránt
Mit lehet tenni?
A következő tanácsok bár lehet elcsépeltnek és túl egyszerűnek tűnnek, de ha nem csak elméleti síkon alkalmazod őket, hanem a gyakorlati életben is, akkor visszakaphatod a régi éned és energiáid.
Legyen mindig megfelelő jövőképed – célkitűzések fontossága
Bármilyen kilátástalannak is tűnik egy adott helyzetből az életünk, mindig látnunk kell magunk előtt a következő mérföldkövet.
Tartalmas emberi kapcsolatok és támogató környezet
Tartsunk fenn erős kapcsolati hálót, beszélgessünk sokat családtagjainkkal, barátainkkal és általában bárkivel! Beszéljük ki a problémáinkat, hallgassuk meg, mások miként gondolkodnak! Nem baj, ha kritikát kapunk! Az adott pillanatban rosszul eshet, de ebből is építkezhetünk.
Stresszkezelés
Néhány tipp, hogy megtaláljuk a számunkra legjobban működő stresszkezelési módszereket. Ez segít lelki és nyugalmi állapotunk szinten tartásában:
• Mondjunk nemet! Tudjuk, mire van időnkés mi az, ami már nem fér bele! Kerüljük el a bosszantó embereket! Ha van rá módunk, csak olyanokkal tartsunk kapcsolatot, akik nem idegesítenek bennünket. Ha ez mégsem lehetséges, korlátozzuk az időtartamot a lehető legrövidebbre.
• Sport, hosszú séták
A rendszeres sport segít a reziliencia, azaz mentális ellenállóképesség fejlesztésében. Kutatások igazolják, hogy a sportolók szintje magasabb.
• Kudarcok, hibázás kezelése
Nem baj, ha valami nem sikerül. A kudarcokból tanulhatunk.
Hibázni természetes, csak arra vigyázzunk, hogy ugyanabból az okból lehetőleg ne hibázzunk újra és újra. Ne próbáljuk a problémáinkat ugyanazzal a gondolkodással megoldani, amellyel létrehoztuk őket! Tanuljunk az eseteinkből és fejlesszük a megküzdési stratégiánkat. A megoldást az jelentheti, ha nem ragadunk benne a rossz élményekben, hanem a figyelmünket tudatosan valami előre mutató gondolat vagy cselekvés felé irányítjuk.
További lehetőségek:
• Mindig csak azzal foglalkozzunk, ami előttünk van! Felesleges azon aggódni, ami még meg sem történt.
• Adjunk hangot az érzéseinknek: ha valami zavar, fejezzük ki, ne tartsuk magunkban!
• Legyünk hajlandók kompromisszumot kötni: ha vitánk van valakivel, legyünk nyitottak a kompromisszumos megoldásokra, hisz valószínű, hogy mi is ezt várnánk el tőle!
• Kommunikáljunk együttműködően és asszertívan!
• Ügyeljünk az időbeosztásunkra: a rossz időgazdálkodás sok stresszel járhat. Sok bosszúságtól menekülhetünk meg, ha tervezünk és elég időt szánunk a dolgainkra.
• Nézzük a teljes képet, emelkedjünk ki a helyzetből egy elképzelt helikopterrelés nézzünk rá nagyobb távlatokból! Mennyire fontos nekünk ez a vita, ez a probléma? Hosszú távon is meghatározó lehet-e? Ha nem, engedjük el és ne bosszankodjunk rajta.
• Legyünk óvatosak a saját belső mércénkkel, a maximalizmus ugyanis jó táptalaja a stressznek. Törekednünk kell a legjobb eredményre, de vajon az élet minden helyzetében szükség van erre, vagy esetleg érdemes lehet szelektálni?
• Koncentráljunk a jóra, ha úgy érezzük, hogy a dolgok összefogtak ellenünk! Lépjünk ki egy kicsit a helyzetbőlés gondoljunk arra, mi minden jó az életünkben!
• Ne próbáljuk meg irányítani, amire nincs ráhatásunk! Mindig kérdezzük meg magunktól, hogy tudunk-e a helyzeten változtatni, vagy sem! Klasszikus példa erre az időjárás: fölösleges bosszankodni rajta, úgysem tőlünk függ.
• Bocsássunk meg! Az emberek sokszor hibáznak. Nem létezik olyan, hogy tökéletes világ vagy tökéletes személy. Fogadjuk el ezt! Bosszankodhatunk, de aztán hagyjuk, hogy a haragunk elszálljon.
• Figyeljünk az élet apró dolgaira. Itt olyasmire gondolunk, mint amilyenek a napi étkezések. Legyenek ezek is apró rituálék, engedjük meg magunknak, hogy ilyenkor kicsit kikapcsolódjunk!
• Humor. Nem lehet eléggé hangsúlyozni jótékony hatását.
• Megfelelő táplálkozás.
• Minőségi alvás.
Segítség
Merjünk segítséget kérni. Az a személy, aki egy adott helyzetben benne van, sokszor nem tud tisztán / józanul rátekinteni az adott szituációra. Ilyenkor jól jöhet egy objektív, kívülálló, elfogulatlan vélemény, amely segíthet a dolgok tisztánlátásában. Legyünk tisztában azzal, hol kaphatunk segítséget! Ha nem tudod, hogy kezdj hozzá vagy nem tudod elképzelni, hogy egyedül képes leszel kivitelezni, akkor keress bátran.
Ha szeretnél többet megtudni a témával kapcsolatban, nézd meg a rezilienciáról szóló könyvösszefoglalómat. Ebben az összefoglalóban még számos olyan tipp és eszköz szerepel, ami ebben a cikkbe már nem fért bele, de rendkívül sokat segítenek.
Felhasznált irodalom: Csatlós Csilla: Kiégés helyett
Fotó : https://www.ciphr.com/