A kudarctól félni logikus. Megszoktuk ezt a magyarázatot.
Elfogadható, emberi, könnyen kimondható. De van egy mélyebb réteg, amiről ritkán beszélünk.
A kudarc ismerős. Volt már benne részed. Tudod, hogyan kell túlélni.
Tudod, hogyan kell újrakezdeni utána, hogyan kell megmagyarázni, hogyan kell visszahúzódni.
A valódi félelem gyakran nem az, hogy „mi lesz, ha nem sikerül”. Hanem az, hogy mi lesz, ha sikerül.
Mert akkor eltűnnek a kifogások.
- „nekem ez nem adatott meg”.
- „most még nem az én időm”.
- „majd egyszer”.
Ha tényleg kibontakoznál, akkor új kérdések jelennek meg:
- Ki vagyok én akkor?
- Meddig mehetek el?
- Mit várok el magamtól ezután?
- Hogyan kell együtt élnem a saját erőmmel?
Sokan nem azért maradnak kisebbek, mert nem tudnának nagyobbat. Hanem mert a nagyobb élet nagyobb felelősséget kér. És ez ijesztőbb, mint elbukni.