amit nem mertél rendezni.
Szeretjük azt hinni, hogy majd „elmúlik”. Hogy az idő majd kisimítja a dolgokat. Hogy ha nem bolygatjuk, akkor egyszer csak könnyebb lesz. De van egy kellemetlen igazság:
az idő önmagában nem old meg semmit.
Az idő csak telik. És közben megtanulunk együtt élni a feszültséggel, a hiánnyal, az el nem mondott mondatokkal, a meg nem hozott döntésekkel.
A megkönnyebbülés soha nem az idővel érkezik. Hanem egy döntés után.
Akkor is, ha a döntés fájdalmas. Akkor is, ha nem old meg mindent azonnal.
Amíg halogatsz, addig belül két irányba húzol.
Ez az, ami igazán kimerít.
Amikor döntesz, a belső kettősség megszűnik.
És ezzel együtt visszatér az erőd.
Mi az az egy helyzet az életedben, ahol pontosan tudod, hogy nem az időre van szükséged, hanem egy őszinte döntésre?