Még több menedzserkönyv összefoglalóját a Menedzser Akadémián találod.
Az eredeti cím: Total Leadership: Be a Better Leader, Have a Richer Life.
A munka és magánélet egyensúlya sok vezető számára akkor válik igazán fontos kérdéssé, amikor a munkában elért eredményekkel párhuzamosan egyre nehezebb figyelmet fordítani az élet többi részére. A vállalkozás fejlődik, több ember számít ránk, egyre több döntést kell meghoznunk és lassan természetessé válik, hogy a családi programokat a munkához igazítjuk. Stewart D. Friedman Total Leadership című könyve abból a kérdésből indul ki, hogyan teremthető meg a munka és magánélet egyensúlya, de ennél mélyebbre vezet. Arra hív, hogy ugyanazzal a tudatossággal alakítsuk egész életünket, amellyel egy szervezetet irányítanánk. A vezetés így a saját értékeink megértését, a kapcsolataink gondozását és a változtatás képességét is jelenti. A legizgalmasabb ígéret pedig az, hogy egyetlen jól megválasztott változás több életterületünkön is javulást hozhat.
Talán azt gondolod, hogy ez a kérdés elsősorban a nagyvállalatok felső vezetőit érinti. Egy kisebb cég tulajdonosa könnyen mondhatja, hogy nála egyszerűen el kell végezni a munkát, hiszen minden ügyfél és minden határidő fontos. Csakhogy éppen akkor érdemes megvizsgálni a szokásainkat, amikor úgy érezzük, minden rajtunk múlik. Aki folyamatosan a legsürgősebb feladatot oldja meg, könnyen elveszítheti a lehetőséget, hogy hosszabb távon gondolkodjon. A Friedman által kidolgozott program vezetőknek, vállalkozóknak és mindazoknak szól, akik szeretnék jobban összehangolni a különböző szerepeiket. Három képességet fejleszt egymásra építve: az önazonosságot, a teljességre törekvő kapcsolódást és az újító gondolkodást. Először tisztázni kell, mi számít nekünk igazán, utána megérteni mások elvárásait, végül kipróbálni azokat a változtatásokat, amelyekből közös előny születhet.
A munka és magánélet egyensúlya négy életterületen
Az életünket négy területen vizsgáljuk. Az egyik a munka: a hivatásunk, a feladataink és a szakmai céljaink. A második az otthon, ahol a családunk és a hozzánk közel állók kapnak helyet. A harmadik a közösség, amelybe a barátaink, a társas kapcsolataink és a számunkra fontos közös ügyek tartoznak. A negyedik saját magunk világa: az egészségünk, a pihenésünk, a tanulásunk és a személyes fejlődésünk. Elsőre úgy tűnhet, hogy ezek a területek állandóan ugyanazért a kevés időért küzdenek. Ha tovább dolgozunk, kevesebb idő marad otthon, ha pedig magunkkal foglalkozunk, talán elmarad egy feladat.
Ez a számolgatás azonban elfedi a területek közötti kapcsolatokat. Egy támogató családi kapcsolat erőt adhat egy nehéz munkanapon. A mozgás javíthatja a közérzetünket és a figyelmünket. Egy közösségben megszerzett tapasztalatot később a munkahelyen is hasznosíthatunk. A Total Leadership ezért a négyirányú nyereség lehetőségét keresi: olyan döntéseket, amelyek a munkánkban, az otthonunkban, a közösségi életünkben és a saját jóllétünkben egyaránt értéket teremthetnek. Ez természetesen nem jelenti, hogy mindig mindenkinek egyformán sok figyelmet tudunk adni. Azt jelenti, hogy a munka és magánélet egyensúlya szempontjából a döntéseink következményeit az egész életünkben érdemes megvizsgálnunk.
A munka különösen könnyen magához vonzza a figyelmet, mert az eredményei általában jól láthatók. Tudjuk, hány feladat készült el, mennyi bevétel érkezett vagy sikerült-e teljesíteni egy határidőt. Nehezebb megállapítani, hogyan alakul a kapcsolatunk a gyermekeinkkel vagy mennyire vagyunk elégedettek a saját életünkkel. Éppen ezért az első lépés a jelenlegi helyzetünk őszinte feltérképezése. Ehhez időnként meg kell állnunk és feltennünk a kérdést, hogy mit tekintünk sikernek. Egy jól működő vállalkozás önmagában még keveset árul el arról, hogyan érezzük magunkat a kapcsolatainkban. A négy terület együttes vizsgálata tágabb képet ad arról, mi működik jól és mi igényel figyelmet.
Ami igazán fontos az életünkben
Az önazonossághoz vezető munka a saját történetünk átgondolásával kezdődik. Mely események formálták leginkább azt, akik ma vagyunk? Kik voltak ránk nagy hatással? Milyen helyzetekben éreztük, hogy valami igazán fontosat tettünk? Ha megvizsgáljuk ezeket a tapasztalatokat, lassan kirajzolódnak a meghatározó értékeink. Valakinek a biztonság különösen fontos, másnak a szabadság, a család, a fejlődés vagy a másoknak nyújtott segítség. Ezeket az értékeket aztán egy személyes jövőképbe rendezhetjük. Milyen emberré szeretnénk válni? Milyen kapcsolatokat akarunk megőrizni? Milyen hatást szeretnénk gyakorolni a környezetünkre? Egy vállalkozás jövőjét gyakran évekre előre tervezzük, ezért a saját életünkkel kapcsolatban is érdemes ilyen tudatosnak lennünk.
Ezután következik egy egyszerű, mégis sokatmondó gyakorlat. Ossz el száz pontot a négy életterület között aszerint, hogy mennyire fontosak neked. Majd ossz el újabb száz pontot annak megfelelően, hogy a valóságban mennyi figyelmet és energiát fordítasz rájuk. A két eredményt egymás mellé téve láthatóvá válhatnak a különbségek. Lehet, hogy a család a legfontosabb számodra, mégis a munkád tölti ki a napjaid nagy részét. Vagy sokat beszélsz az egészségről, miközben saját magadra alig jut időd. A pontok segítenek felismerni a szándékaink és a mindennapi döntéseink közötti távolságot.
A vizsgálat itt tovább mélyül. Minden területen külön értékeljük, mennyire vagyunk elégedettek és mennyire tartjuk jónak a saját teljesítményünket. A kettő nem feltétlenül jár együtt. Lehet valaki sikeres a munkájában, miközben egyre kevésbé érzi örömtelinek. Azt is érdemes ábrázolni, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a területek. Rajzolj négy kört, a méretükkel mutasd meg a jelentőségüket, az átfedéseikkel pedig azt, mennyire erős a kapcsolat közöttük. Ha a munka és az otthon teljesen külön világként jelenik meg, érdemes elgondolkodni azon, hogyan kerülhetne több összhang közéjük. Ez a rajz segít észrevenni, hol élünk egymástól elszigetelt szerepekben. Arra is rávilágíthat, hogy ugyanazok az értékek több területen jelennek meg. Ha például fontos számodra a tanulás, annak a munkádban, a kapcsolataidban és a személyes fejlődésedben is lehet helye. Az összhang felismerése kiindulópontot ad a későbbi kísérletekhez, mert segít megkeresni azokat a tevékenységeket, amelyek több szerepedhez is kapcsolódnak.
A többi ember elvárásai is alakítják az életünket
Amikor felismerjük, hol szeretnénk változtatni, könnyű rögtön új napirendet készíteni. Csakhogy a döntéseink másokra is hatnak. Egy vezetőnek munkatársai és ügyfelei vannak, otthon pedig családtagjai, akiknek szintén vannak elképzeléseik arról, mire számíthatnak tőle. Ezért a következő feladat a fontos kapcsolatok feltérképezése. Kik azok az emberek, akik különösen sokat számítanak nekünk? Mit gondolunk, mit várnak tőlünk? És vajon beszéltünk már velük erről, vagy csak feltételezzük a válaszukat?
A program egyik lényeges gyakorlata a tudatos beszélgetés ezekkel az emberekkel. Előbb írd le, mit gondolsz a másik fél elvárásairól és te mit szeretnél tőle. Utána kérdezd meg, mi fontos számára a kapcsolatotokban, mely dolgokkal elégedett és mit változtatna meg. Hallgasd meg a válaszait, majd hasonlítsd össze őket az eredeti feltételezéseiddel. Lehet, hogy egy vezető azt hiszi, a csapatának este is szüksége van a folyamatos elérhetőségére, miközben a munkatársak inkább világos döntési szabályokat és kiszámítható segítséget szeretnének. Az elvárások ellenőrzése új lehetőségeket nyithat meg. A beszélgetés után érdemes feljegyezni a meglepő válaszokat is. Lehet, hogy amit eddig kötelességünknek hittünk, azt a másik fél egyáltalán nem tartja fontosnak. Máskor éppen egy figyelmen kívül hagyott igény kerül elő. Ez a tisztázás megelőzheti, hogy hosszú ideig rosszul értelmezett elvárásokhoz igazítsuk a napjainkat.
A beszélgetés során a kimondott kérések mögött meghúzódó igényeket is érdemes megérteni. Ha valakinek több közös idő fontos, az a kapcsolódás iránti vágyát fejezheti ki. Ha egy munkatárs gyakori egyeztetést kér, talán nagyobb biztonságra van szüksége a döntéseiben. Amikor megértjük ezeket az igényeket, könnyebben találhatunk olyan megoldásokat, amelyek mindkét félnek megfelelnek. A teljesség ebben a szemléletben azt jelenti, hogy különböző szerepeink között kapcsolatokat teremtünk és figyelembe vesszük azokat, akikkel együtt alakítjuk az életünket.
Kis kísérletek, amelyek több helyen segítenek
Az értékek és az elvárások tisztázása után elérkezünk a cselekvéshez. Friedman kísérletekben gondolkodik: olyan kisebb, előre megtervezett változtatásokban, amelyeknek megfigyelhető az eredménye. Így könnyebb elkezdeni valamit, mint egyetlen nagy elhatározással átalakítani az egész életünket. A program kilencféle kísérlettípust kínál. Ide tartozik az önmegfigyelés, a tudatos tervezés, a feltöltődés, a kapcsolatok ápolása, a figyelem összpontosítása, a nyíltabb kommunikáció, a munkavégzés idejének vagy helyének alakítása, a feladatátadás és új lehetőségek felfedezése. A megfelelő kísérlet kiválasztásánál mindig azt vizsgáljuk, hogyan jelentkezhet az előnye több életterületen. Érdemes olyan változással kezdeni, amelyhez van elegendő mozgásterünk és amelynek a hatását belátható idő alatt megfigyelhetjük. Az első próbálkozásnak nem kell tökéletesen sikerülnie. Az számít, hogy tudatosan cselekszünk, figyelünk és tanulunk a tapasztalatból. Így egy bizonytalan elképzelésből fokozatosan használható új szokás születhet.
Az egyik bemutatott esetben egy befektetési banki szakember túl sok időt fordított elemzésekre és jelentések készítésére. Több ilyen feladatot átadott a csapatának, így ő a saját fontosabb teendőire összpontosíthatott, a munkatársai pedig új képességeket fejleszthettek és nagyobb felelősséget vállalhattak. A történet megmutatja, hogy a feladatátadásból a vezető és a csapat egyszerre profitálhat. A több önállóság ráadásul a vezető terhelését is csökkentheti, így a munka és magánélet egyensúlya is könnyebben megteremthető.
Egy másik példa egy nőé, aki korábban kezdte a munkanapját, hogy este legyen ideje edzeni vagy találkozni a barátaival. A megváltoztatott időkeret arra késztette, hogy összeszedettebben dolgozzon és tudatosabban tartsa a nap végére kitűzött határt. A kísérlet a munka hatékonyságát, a feltöltődést és a társas kapcsolatokat egyszerre érintette. Az ilyen példákban az a fontos, hogy a változtatás konkrét, kipróbálható és értékelhető.
Ehhez előre rögzíteni kell, pontosan mit teszünk, mikor tesszük és milyen hatást várunk. Egy kísérlet például heti három közös reggeli edzés lehet a házastársunkkal. Meg kell választani az időpontot, a helyet és a mozgásformát, tisztázni az egészségi feltételeket és megbeszélni a részleteket a másik féllel. Ezután figyelhetjük, javul-e a közérzetünk, a figyelmünk, a kapcsolatunk és az elégedettségünk. Fontos, hogy a várható eredményeket még a kezdés előtt fogalmazzuk meg, mert később így tudjuk összevetni a tervet a tapasztalatokkal.
A kísérletből akkor lesz tartós tanulás, ha a végrehajtás közben visszajelzéseket gyűjtünk. Érdemes megkérdezni az érintetteket, hogyan élik meg a változást és mi segítené jobban az együttműködést. A kezdeti elképzeléseket szükség esetén módosíthatjuk. Ebben egy támogató társ vagy csoport is segíthet, amellyel rendszeresen megosztjuk a vállalásainkat és a tapasztalatainkat. A közös gondolkodás olyan összefüggéseket is megmutathat, amelyeket egyedül nehezebben vennénk észre.
Amikor a fejlődést az egész életünkben mérjük
A kísérlet végén érdemes visszatérni a négy területhez. Milyen változás történt a munkában, az otthoni kapcsolatokban, a közösségi életben és a saját jóllétünkben? Hogyan alakult a teljesítményünk és az elégedettségünk a kiinduló állapothoz képest? A mérés lehet egyszerű: a feladatok elkészülése, a közösen töltött idő, a másoktól kapott visszajelzés vagy a saját energiaszintünk mind adhat támpontot. Ha valami a vártnál gyengébben működött, annak megértése is eredmény. A tapasztalatokból eldönthetjük, mit tartunk meg, min változtatunk és milyen új kísérletet próbálunk ki. Különösen fontos, hogy ne egyetlen szempontból ítéljük meg a sikert. Ha a munkában javult a teljesítmény, de otthon új feszültségek keletkeztek, akkor további egyeztetésre lehet szükség. Ha több területen is kedvező hatást látunk, már van mire építenünk a következő időszakban.
A folyamat végén érdemes összefoglalni a saját fejlődésünk történetét. Miben látjuk másként az értékeinket? Mit tudtunk meg a körülöttünk élők elvárásairól? Melyik változtatás tett bennünket eredményesebbé vagy elégedettebbé? Az így megszerzett tapasztalat vezetőként is hasznos: könnyebben megérthetjük, hogy a munkatársaink életében szintén többféle fontos szerep és felelősség kapcsolódik össze. A jó vezetés része, hogy ezekre is figyelünk és olyan együttműködést keresünk, amely a közös eredményeket támogatja.
A Total Leadership legfontosabb felismerése, hogy az életünk területei erősíthetik egymást, ha tudatosan keressük közöttük a kapcsolatokat. A munka és magánélet egyensúlya is könnyebben kialakulhat, ha először tisztázzuk, mi fontos számunkra, utána beszélünk azokkal, akiket a döntéseink érintenek, végül kis lépésekben kipróbáljuk a lehetőségeinket. Holnap reggel kezdd azzal, hogy két alkalommal elosztasz száz pontot a munka, az otthon, a közösség és saját magad között: először a fontosságuk, majd a rájuk fordított figyelmed alapján. Melyik eltérés mutatja meg, hol lenne érdemes elkezdened a változtatást?
A Csak 15 perc podcastot meghallgathatod a Spotifyon és a YouTube-on is.
Kapcsolódó könyvösszefoglalók: Hogyan mondj nemet a lényegtelenre? és Miért ég ki az ember?