Sokan azt hiszik, a komfortzóna egy puha fotel. Valójában inkább egy régi, nyikorgó szék, amihez hozzászoktál. Nem jó, de tudod, mire számíthatsz.
Az ismerős szenvedés mindig biztonságosabbnak tűnik, mint az ismeretlen lehetőség. Ezért maradunk benne kapcsolatokban, munkákban, szerepekben, amelyek már rég nem rólunk szólnak.
A fejlődés nem akkor kezdődik, amikor „készen állsz”. Hanem amikor őszintén kimondod: ez már nem az én helyem.