Benjamin Barber, egy kiváló politikai teoretikus, egyszer azt mondta: “Nem osztom fel a világot a gyengék és erősek, vagy a sikeresek és sikertelenek között. A világot tanulókra és nem tanulókra osztom.” Carol S. Dweck amerikai pszichológus forradalmi tanulmányában, a “Gondolkodásmód” című könyvében rámutat arra az alapvető okra, amiért Barber joggal tette ezt a megkülönböztetést.
Képzeld el, hogy egy olyan órára mész, amit nagyon szeretsz, és ami igazán fontos számodra. Egy nap a tanár visszaadja a félévi dolgozatokat. Az érdemjegyed? Kettes. Ugyanezen a napon, hazafelé menet megtudod, hogy parkolási bírságot kaptál. Felhívod a legjobb barátod, hogy valami vigaszt találj, de hidegen hagyja, amit mondtál. Mit gondolnál? Mit éreznél? Mit tennél?
Amikor Dweck ezt a jelenetet bemutatta a tanulmánya résztvevőinek, igen ellentmondásos reakciókat kapott. Majd egyenként összehasonlította ezeket, és észrevett egy mintát : rájött, hogy az embereket két csoportra oszthatja.
Az egyik csoport úgy válaszolt, hogy úgy éreznék magukat, mint akit elutasítottak, idiótáknak, veszteseknek éreznék magukat, teljes kudarcnak fognák fel. “Értéktelennek és butának érezném magam – mindenki jobb nálam” – írta az egyik interjúalany. A csoport több tagja bevallotta, sokszor teljesen abszurd meggyőződéseik vannak: mint például “fent valaki nem kedvel engem”, “a világ ellenem van” vagy “valaki direkt ki akar velem babrálni”. És mit tesznek ezek az emberek, hogy jobban érezzék magukat? Semmit, nem kelnek ki az ágyból, zenét hallgatnak, panaszkodnak, esetleg alkoholhoz nyúlnak – és ezek még a kevésbé lehangoló reakciók.
A másik csoport emberei sem válaszolhattak volna eltérőbben. Igaz, hogy többségük beismerte, hogy ők is lehangoltak és zaklatottak lennének, de azt is hozzátették, hogy sokkal racionálisabban és kevésbé absztrakt módon gondolkodnának. “Többet kellene figyelnem az órán, óvatosabbnak kellene lennem, amikor parkolok, és elgondolkodom azon, hogy vajon a barátomnak rossz napja volt-e ” írta az egyik résztvevő. Egy másik azt írta, hogy egyből el kezdené kezelni a problémákat: “El kezdenék azon gondolkodni, hogy keményebben tanulnék a következő vizsgámra, kifizetném a bírságot, és a legjobb barátommal megbeszélném a dolgokat, amikor legközelebb találkozunk”.
Fontos megjegyezni, hogy a második csoport emberei azt feltételezték, hogy ugyanannyira zaklatottak lennének, mint az első csoport a feltételezett rossz nap végén. Azonban nem engedték meg, hogy a három szerencsétlen eset miatt általános következtetéseket vonjanak le az életük minőségéről. Ennél is fontosabb, hogy nem tárták szét a karjukat – ehelyett úgy döntöttek, hogy megnézik, mit tudnának tenni, amivel javítanának a helyzeten.
A két gondolkodásmód közötti különbség
További kutatások után Dweck felfedezte, hogy a két csoport közötti alapvető különbség a gondolkodásmódjuk természetében rejlik. Idővel rájött, hogy mindenki e két csoport valamelyikébe tartozik: vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy a sikerük a veleszületett adottságon alapszik és vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a sikerük a kemény munka, a folyamatos tanulás és a kitartásuk eredménye. Az első csoportba tartozó emberek azt gondolják, hogy az intelligencia nem változik és fix, őket nevezzük kötött vagy rögzült gondolkodásmóddal rendelkezőknek, a második csoport tagjai intuitívan hisznek az intelligencia változékonyságában és növekedésorientált szemléletmóddal rendelkeznek.
Egyes emberek nyitottak az új dolgokra, a fejlődésre, mások pedig elzárkóznak előle. Ez az egyszerű különbség életünk minden területére kihat – az emberi kapcsolatainktól és az iskolai sikertől kezdve a kudarcokra és akadályokra adott reakcióinkig. Nézzünk meg néhány kategóriát, amiben különbözik a két gondolkodásmód:
Tehetség. A rögzült gondolkodásmóddal rendelkező emberek kész termékként tekintenek magukra: bizonyos adottsággal, tehetséggel lettek megáldva és az életben az a feladatuk, hogy bebizonyítsák ezt. A növekedési gondolkodásmóddal rendelkező emberek úgy gondolják, hogy a siker a folyamatos tanulás eredménye. A gyengeségeiket ideiglenesnek tekintik – és nem olyan dolognak, amit el kell rejteniük mások elől.
Helyeslés, elismerés. Mivel a rögzült gondolkodásmóddal rendelkező emberek úgy gondolják, hogy a siker arról szól, hogy bebizonyítsuk, hogy okosak, ügyesek, klasszak vagyunk, ezért folyamatosan elismerést keresnek. Azt szeretnék, hogy mások győztesnek lássák őket – ezért könnyen megrendíti őket bármilyen vereség. A növekedési gondolkodásmóddal rendelkező embereket sokkal kevésbé érdekli mások véleménye. Úgy tekintenek magukra, mint “folyamatban lévő munkára”, ezért a helyeslést és az elutasítást egyaránt ideiglenes iránymutatásként értelmezik.
Kudarcok. A rögzült gondolkodásmóddal rendelkező emberek a kudarcot katasztrófaként, illetve az elutasítás üzeneteként értelmezik. Egyszerűen fogalmazva, nem hisznek abban, hogy tanulhatnak a hibáikból; ehelyett keményen dolgoznak azon, hogy ne kövessék el a kudarcot vagy hogy ha mégis elkerülhetetlenül bekövetkeznek, akkor jól elrejtsék azt. Ezzel szemben a növekedési gondolkodásmóddal rendelkező emberek a kudarcokat a sikerhez vezető ugródeszkának tekintik – úgy vélik, hogy a legfontosabb tanulságok a kudarcok közvetlen következményei.
Erőfeszítés. A fix szemlélet szempontjából az erőfeszítés csak azoknak kell, akik hiányosságokkal rendelkeznek – a nagy zseniknek nincs rá szükségük. A növekedésorientált szemlélettel rendelkezők számára ” szinte elképzelhetetlen, hogy valamit nagyon akarsz, és hiszed, hogy van esélyed elérni, és aztán semmit sem teszel érte”. A fix szemlélettel rendelkező emberek számára a “Lehettem volna” egy megnyugtató kifogás.
Iskolai siker. A fix szemlélettel rendelkező diákok elveszítik érdeklődésüket egy tantárgy iránt, ha rossz jegyet kapnak. Ellenben a növekedésorientált szemlélettel rendelkező diákok számára egy általuk kedvelt tantárgyban kapott rossz érdemjegy kihívást jelent és ösztönző.
Sport: a bajnokok gondolkodásmódja
Azt gondolnánk, hogy a sport az a terület, ahol biztos, hogy csak az lehet kiváló és élsportoló, aki veleszületett adottságokkal, és megfelelő alkattal rendelkezik. A valóságban azonban a történelem legnagyobb sportolói nem voltak született tehetségek. Gondoljunk csak Muhammad Alira, Michael Jordanre, Maradonára. Az ő esetükben több ezer jobb fizikai adottságokkal rendelkező sportoló volt, és mégis ők váltak sztárrá a saját területükön. Ennek oka a növekedési gondolkodásmódjukban rejlik: ők folyamatosan fejlődni akartak és a legjobbak lenni valamint egy -egy kudarc után nem padlót fogtak, hanem még jobban odatették magukat
Üzleti: gondolkodásmód és vezetés
“A fix gondolkodású vezetők, mint általában a fix gondolkodású emberek, olyan világban élnek, ahol egyes emberek felsőbbrendűek, mások pedig alsóbbrendűek” – írja Dweck. “Többször is meg kell erősíteniük, hogy ők a felsőbbrendűek, és a vállalat egyszerűen csak egy platform ehhez”. Ennek a stratégiának persze pusztító következménye van: ahelyett, hogy növekednének, a fix gondolkodású vezérigazgatók által vezetett cégek ismételten problémákba, pénzügyi válságokba, sőt csődbe jutnak.
De aszerző a növekedési gondolkodásmódú vezetőkre is kitér, és a következő példát hozza. Jack Welch 1980-ban úgy került a General Electric élére, hogy beismerte gyengeségeit, és megígérte, hogy javulni fog, és tanul a hibáiból. Abban az évben a vállalatot 14 milliárd dollárra értékelték. Amikor 20 évvel később távozott, a General Electric a világ legértékesebb vállalata volt, ő pedig a Fortune magazin szerint “korának legjobban csodált, tanulmányozott és utánzott vezérigazgatója”. A legfontosabb változás, amit Welch bevezetett? Kivonta magát az egyenletből. “A vállalat a növekedésről szól, nem az önérvényesítésről” – jelentette ki. Megszabadult a brutális főnököktől, és az egyéni zsenialitás helyett a csapatmunkát kezdte el jutalmazni. És éppen ellentétben a fix gondolkodású vezetőkkel, leállította az elitizmust, és nyitott volt a párbeszédre.
Számos nagyvállalatnál felveszik a legjobb diplomásokat, majd elvárják tőlük, hogy azonnal és tökéletesen teljesítsenek. Ahelyett, hogy a munkahelyen képeznék ki az alkalmazottakat, mély vízbe dobják őket, és szigorúan ellenőrzik, hogy nem követnek-e el hibákat. Aki nem végez azonnal remek munkát, azt kirúgják. Ez fixált gondolkodásmódot szül. A rögzült gondolkodásmódú világban a tehetség a király. Természetesen az emberek mindig tehetségesnek akarnak látszani. Azzal, hogy az embereket arra kényszerítik, hogy a tényleges teljesítményük helyett a teljesítményük kirakatba helyezésével foglalkozzanak, a munkaadók nem csak magukat fosztják meg a nagyszerű emberektől, hanem fekete-fehér gondolkodásuk másokban is fixált gondolkodásmódot alakít ki. Mivel a jelentkezők eleve azt feltételezik, hogy mindig jónak vagy rossznak ítélik őket, a munkáltatók viselkedése önbeteljesítő jóslattá válik. Ennek eredményeként a legtöbb alkalmazott azzal tölti az idejét, hogy próbál nem hülyének látszani, ahelyett, hogy produktívan dolgozna, hogy vezetői ne bélyegezzék meg őket kudarcnak.
Párkapcsolat
Nem meglepő, hogy a rögzült gondolkodásmód még a legerősebb barátságokat és kapcsolatokat is tönkreteheti. A “megrekedt szemléletmód biztosítja a párkapcsolati szenvedést, sőt a katasztrófát” – mondja Rinatta Paries párkapcsolati szakértő. Ez azért különösen aggasztó, mert szerinte a férfiak és nők többsége rögzült világnézettel rendelkezik, amikor a romantikus kapcsolatokról van szó.
A szinglik többsége egyetért abban, hogy a megfelelő partner megtalálása kulcsfontosságú a sikeres romantikus kapcsolathoz. Sokan úgy gondolják, hogy ha egyszer megtalálták “az igazit”, akkor a kapcsolatuk zökkenőmentesen fog működni, és szilárd alapot nyújt majd az életük hátralévő részére. Továbbá gyakran hiszik azt is, hogy a “megfelelő” partner pontosan olyannak fogadja el őket, amilyenek, és hogy ez a boldogság elengedhetetlen feltétele a párkapcsolatban. Bár természetes és egészséges, ha valaki azt szeretné, hogy szeressék és elfogadják, a kizárólag erre a célra való összpontosítás káros lehet az interperszonális kapcsolatokra. Paries szerint egy kapcsolat akkor van halálra ítélve, ha az egyik fél statikus marad, míg a másik a fejlődésre törekszik. Szakítások akkor történnek, amikor a kapcsolat egyik partnere változni akar, a másik partner pedig ellenzi.
A rögzült gondolkodásmód másik eredménye az a meggyőződés, hogy a partnerünknek telepatikusnak kell lennie. Ez félreértésekhez és partnereink személyiségének igazságtalan hibáztatásához vezet. A barátságoknak árt, ha a rögzült szemlélettel rendelkező emberek egészségtelen rivalizálást táplálnak.
1. lecke Ha növekedési gondolkodásmóddal rendelkezel, válassz olyan társat, aki hasonlóan gondolkodik és cselekszik, mint te. Ha nem így teszel, akkor olyasvalakivel próbálsz kapcsolatot ápolni, aki nem hiszi, hogy képes vagy képes lesz a kérésedhez szükséges változtatásokat végrehajtani.- Ha megrekedtél a szokásaidban, és szükséged van egy szelíd emlékeztetőre, hogy a hosszú távú kapcsolatokhoz mindkét fél részéről adok-kapok szükséges, akkor gondold át a következőt: ha hosszú távú partnert akarsz, meg kell tanulnod elfogadni a változásokat.
2. lecke: A növekedési gondolkodásmód leginkább a tanulás iránti erős, őszinte vágyból fakad. Ha nehéz matematikai feladatokat adsz a gyerekeknek, akkor szívesen dolgoznak rajtuk, és több hasonló feladatot szeretnének megoldani. Ez a növekedési gondolkodásmód dióhéjban. A gyerekek vágya, hogy több és nehezebb kihívással nézzenek szembe, nem feltétlenül abból fakad, hogy jobb jegyeket akarnak. Ehelyett inkább abból az elégedettségből fakad, amit akkor éreznek, ha minél jobban megerőltetik magukat. Elfogadják a “Gyakorlat teszi a mestert” mantrát.
3. lecke: Mindannyian növekedési gondolkodásmóddal születünk – és ezt bármikor újra megtanulhatjuk. Meglepő módon mindannyian növekedési gondolkodásmóddal születünk. A csecsemők nem ismernek határokat, mindent meg akarnak tanulni. Azonban 1-3 éves kor között már meghatározható valamelyik gondolkodásmód. A növekedési gondolkodásmóddal rendelkező babák hajlamosak arra, hogy megpróbáljanak segíteni más síró babákon, míg a fix gondolkodásmóddal rendelkező babákat ez zavarja és idegesíti.
A gondolkodásmód megváltoztatása
Dweck kutatásai szerint lehetséges a korlátozó “fix” gondolkodásmódról egy alkalmazkodóbb “növekedési” gondolkodásmódra váltani . Itt van néhány főbb tanácsa:
- Ismerd fel a gondolkodásmódot: Az első lépés a változás felismerése. Tanuld meg észrevenni, hogy mikor alkalmazod a fix gondolkodásmódot az életed különböző területein.
- Beszélj magaddal pozitívan: Figyelj oda a belső párbeszédre, és igyekezz pozitív, fejlődésorientált mondatokkal kommunikálni önmagaddal. Például, ha kihívással szembesülsz, ne azt mondd magadnak, hogy nem vagy képes rá, hanem inkább azon gondolkodj, hogy ez egy lehetőség a tanulásra és fejlődésre.
- Dicsérd a folyamatot, nem csak az eredményt: Amikor sikeres vagy vagy kudarcot vallasz, ne csak az eredményre koncentrálj. Ismerd el és dicsérd meg az erőfeszítéseket, a kitartást és a tanulási folyamatot.
- Tekintsd a kudarcokat tanulási lehetőségként. Tanulj azokból, és használd fel őket a fejlődésed érdekében.
- Keress új kihívásokat: A növekedési gondolkodásmód az új kihívásokban látja a fejlődés lehetőségét. Légy nyitott azokra a területekre, amelyeken még fejlődnöd kell.
- Hozz létre egy növekedésorientált környezetet: Körülötted lévő emberekkel is kialakíthatsz egy olyan környezetet, amely támogatja a növekedési gondolkodásmódot. Olyan közösségekbe kapcsolódj be, ahol az emberek ösztönzik egymást a tanulásra és a fejlődésre.
Az új perspektívára való ráhangolódás érdekében kezdj el úgy reagálni a fix gondolkodásmódod hangjára (FM), mintha már növekedési gondolkodásmóddal (GM) rendelkeznél. Példák erre a következők:
FM: “Ezt nem tudod megcsinálni, egyszerűen nem vagy elég tehetséges”.
GM: “Hiszem, hogy gyakorlással ezt is el tudom sajátítani”.
Fm: “Mi van, ha nem sikerül? Kudarcot fogsz vallani, ha megpróbálod”
GM: “A legtöbb sikeres ember kudarcot vall az út során.”
Amelyik hangnak nagyobb hangsúlyt adsz, az fogja hosszú távon alakítani a döntéseidet és a gondolkodásodat.
Végső összefoglaló:
A könyv azt mutatja be, hogy a szemléletmódunknak milyen hatása van a sikerre az élet különböző területein, beleértve az oktatást, a munkát és a személyes kapcsolatokat. Dweck rávilágít arra, hogy a növekedési szemléletmód elfogadása és kialakítása segíthet abban, hogy rugalmasabban kezeljük a kihívásokat, és jobban kihasználjuk a tanulási lehetőségeket. A hozzáállásunk és szemléletmódunk alakítható, ezért ne címkézd fel magad. Mindig tekintsd magadat egy folyamatban lévő munkának, és engedd meg magadnak, hogy fejlődj .
A többi összefoglalót ezen a linken éred el