amit nem mertél rendezni. Szeretjük azt hinni, hogy majd „elmúlik”. Hogy az idő majd kisimítja a dolgokat. Hogy ha nem bolygatjuk, akkor egyszer csak könnyebb lesz. De van egy kellemetlen igazság:az idő önmagában nem old meg semmit. Az idő csak telik. És közben megtanulunk együtt élni a feszültséggel, a hiánnyal, az el nem mondott mondatokkal, …

A kudarctól félni logikus. Megszoktuk ezt a magyarázatot.Elfogadható, emberi, könnyen kimondható. De van egy mélyebb réteg, amiről ritkán beszélünk. A kudarc ismerős. Volt már benne részed. Tudod, hogyan kell túlélni.Tudod, hogyan kell újrakezdeni utána, hogyan kell megmagyarázni, hogyan kell visszahúzódni. A valódi félelem gyakran nem az, hogy „mi lesz, ha nem sikerül”. Hanem az, hogy mi …

hanem mert túl alkalmazkodók. A túléléshez kiváló képességed van. Megoldod. Kibírod. Átkeretezed. Megmagyarázod. És pontosan ez a probléma. A legtöbb ember nem ott reked meg, ahol fájdalmas. Hanem ott, ahol már nem fáj eléggé ahhoz, hogy mozduljon. A „még elviselem” az egyik legveszélyesebb életstratégia. Csendben elszívja az energiát, az örömöt, a lendületet – miközben kívülről minden „rendben van”. Ez …

Nem vagy motiválatlan. Egyszerűen nem érzed, hogy annak, amit csinálsz, valódi tétje lenne számodra. A legtöbb ember külső ösztönzőket hajszol: célokat, határidőket, elvárásokat.De a belső hajtóerő nem ezekből születik. Amikor valami összhangban van azzal, aki vagy, nem kell magadat noszogatni. A belső hajtóerő nem fegyelmezésből születik, hanem jelentésből. Akkor jelenik meg, amikor azt érzed:„ha ezt nem teszem meg, …

Sokan azt hiszik, a komfortzóna egy puha fotel. Valójában inkább egy régi, nyikorgó szék, amihez hozzászoktál. Nem jó, de tudod, mire számíthatsz. Az ismerős szenvedés mindig biztonságosabbnak tűnik, mint az ismeretlen lehetőség. Ezért maradunk benne kapcsolatokban, munkákban, szerepekben, amelyek már rég nem rólunk szólnak. A fejlődés nem akkor kezdődik, amikor „készen állsz”. Hanem amikor őszintén kimondod: ez …

„Csak reális vagyok magammal.”„Csak nem akarok elszállni.”„Csak tudni akarom, hol a helyem.” Ismerős mondatok, ugye? És mi van akkor, ha ez nem realizmus, hanem egy régóta működő önvédelmi stratégia, ami valaha segített túlélni, de ma már csendben visszahúz? Az önértékelési problémák gyakran nem hangosak. Nem azt mondják: „értéktelen vagy”.Hanem azt suttogják:

Az, hogy azt érzed: „nem vagyok elég”, nem azt jelenti, hogy valóban nem vagy az. Sokkal gyakrabban azt jelenti, hogy túl sokáig próbáltál olyanná válni, aki nem te vagy. Az önértékelés nem attól sérül, hogy kevesek vagyunk, hanem attól, hogy eltávolodunk magunktól. És a fájdalmas rész?Ezt gyakran pont azok tanulják meg, akik érzékenyek, intelligensek, mélyek.

Van az a pont, amikor már pontosan tudod, mit szeretnél. Nem ködös álom. Nem „majd egyszer”. Hanem egy egészen konkrét belső kép arról, hogy milyen életben lennél igazán jelen. És mégsem teszed meg a következő lépést. „Most még nem aktuális.”„Majd ha egy kicsit nyugodtabb lesz.”„Majd ha több tartalékom lesz.”„Majd ha elég biztos leszek benne.” Ez a …

Hanem azt, hogy már nem gondolod, hogy a félelem rólad mond igazat. Sokan azt hiszik, hogy „ha elég önbizalmam lenne, nem remegnék meg, nem bizonytalanodnék el, vagy nem kérdőjelezném meg magam”. Pedig az önbizalom gyakran csendes. Nem harsány. Nem magabiztos szavakban él, hanem abban a belső mondatban, hogy:„Most félek… és mégis maradok a helyzetben.”

Egy cégvezetői klubban vendégelőadóként tartani workshopot mindig különleges felelősség. Ezúttal különösen az volt. Köszönöm az ISolution Zrt-nek, hogy engem kértek fel vendégelőadónak. Nem stratégiáról, KPI-okról vagy operatív hatékonyságról beszélgettünk első körben, hanem arról, hogy ha a vezető jól van, akkor a környezete is jól van A tapasztalatom az, hogy amikor a vezetők megértik:a saját belső …